Ugye rossz vagyok barátom, mert szeretlek, nem úgy ahogy egy nő férfit szerethet, úgy ahogy lélek, lelket szerethet, de mégis csak szeretlek! A számkivetett, könny fátyolos tekintet, benne ült a magány a búcsú pillanatán! Ugye akkor megbánod, hogy egyáltalán, egy percre is ismertél, s hogy már tudod létezésem, ez nem ereszt könnyedén. Azért még picit itt hagyod a morzsák, hogy megtudd néha gondolok-e majd rád, mikor messze mész, s zárod magad időpontok mögé. Talán csak nem lehetek, felforgatom mindenedet és nem tudsz koncentrálni, széthull a világ. Nem való a repülés s földhöz ragadtak az apák, féltékeny szeretők kilincselnek rejtett kapukon és nem értik az okát! Nincs mit megmagyarázni, nincs bűn mit el kell takarni, csak megtaláltad cinkos álmodozó cimborád. Míg más lóg a zsinór végén és örül a kapásnak, a barát borát kóstolgatók jó nagyot tanyáznak, addig csak hobbiként felvesszük pár történet fonalát. Milyen pompás ücsörgés vagy ácsorgás, pereg az idő s agyonvág, jaj mennyire rohan a világ, mikor vagy, aztán már csak döcög, közben rajtunk röhög! Hirtelen eltépted magad mellőlem, nem tudom miért, állok az értetlenség zűrében, akkor érzem zavar a világ.
Azért ott ülök még, dacosan mint egy gyerek aki nem hiszi, mert nem is lehet! Ma nyertesnek voltam kiírva, de rádöbbenek, vesztesnek tűnhetek. Nem, mert ismerlek, nem csak úgy ahogy akarlak a saját szemszögemből, tudom mitől háborog a szíved, az elméd mikor elcsendesedett láttam megcsillanni mögötte a lelked. Hát nyertem szakítom át a szalagot, nem örülsz, te már tudod! Ellopták a mosolyt az arcomról, minden mozdulat fáj sajog, nem mozdulni akarok! Most álljon meg a világ, maradjon mind szerető szív dobbanástalan úgy múljon a hosszú pillanat, mikor kacagva távolba haladsz. Mondanám, de már nem áll rá a szám, hang nincs a torkomon, mert nem tudom. Vicc volt, vagy nem is létezett. Nekem olyan ez a búcsú mint ami örökre szól, nem változom, mindig ez leszek, se ezért az neked!
Te nem sírsz, nem szokás, én nyelem mocskos könnyeim olyan keserűen, boldogan szomorú vagyok!
