A név!
Az egyetlen ami a tiéd mikor a szeretet megszüli a lelket, tiszta lehelettel, s neki adja nevét hatalmas örömmel! Ezzel született mind, ki hozzád hasonló mód a földre. megérkezett!
Az ujjlenyomat elvész életek távlatába a dns-ed hurrikán szívja magába, de akinek születtél soha el nem tűnhet ezért kell megálmodnod mindenkori neved.
Mikor ezen szólítanak máshogy dobban meg a szíved, szemed előtt feltűnik megannyi sok élet. Látod születésed, szellő szárnyán érzed belső szabad éned.
A kérdések helyén immár számtalan válasz ül, te megérted létezésed kíméletlenül! Attól kezdve többé nem lehetsz akárki más, füledben hallgatod az angyalok dalát.
Egyszerre vagy jelen minden létezőben meglátod az arcod bármelyik felhőben! Fellángol benned az igazak tüze, nyitott marad szemed öröktől-örökre!
Milendinfly-Milendanfly a szárnyaló lélek női és férfi megfelelője! (ha megérted)
A Barack!
Igen, mert elhoztad minden hangulatát! Eszedbe is jutottam egy pillanatra és megfogtad annyi jó érzéssel nekem! A teraszon egyedül ránéztem és felvillant bennem ezer emlék, gondtalan gyerekként mosatlanul de finom volt a parancs ellenére, szőrösen és ahogy letéptük haraptunk bele.
Az ízében minden amit ismertem és még megismerhetek, hatalmas energiák melyektől elérem a mindeneket, ezen ponton megijedek, mert lehet tán, nem lehet! Az egyik felem felismeri és minden pillanatban megszereti e tündöklő reményt, a másik is felismeri, de ellenségként kergeti és hord rá borongós felleget.
Mégis ott maradtam ülve megannyi érzés között megsemmisülve, csupasz magam csak, ettem, minden színében és ízében ÖNMAGAD! Szárnyal a lélek ha hagyom és ott vagyok ahol csak akarom, benned, körülötted.
Egy cseppje keserű csak, a földön találom magam, nehéz lábakon, szomorúan, elkeseredetten ráébredek a rabság ott van mindenedben! Nem tudom mit tegyek, hát megállítom, az időt, felismerem és elengedem, megsemmisült ami félelem. Mosolygok picit.
Ott van minden pillanatban és bújtatott mosoly mögött a tudás! Míg ezer felé téped magad megannyi gondolattal, gyűlölöd hogy a szárnyid a hátadon, levágnád, sebed hitetlenséggel gyógyítanád, én elhullajtom könnyeim helyetted, magadért!
Akkor majd az enyém mindig kölcsönadom ráhintve összes bátorságom, mikor pedig újra letéped a láncaid ott leszek és letörlöm a megszokás könnyeit!
